English Version
Szövetség a közösségi részvétel fejlesztéséért

Stratégia, szakmapolitika

 

A SZÖVETSÉG civil szervezeteinek közös célja a helyi közösséghez és a társadalomhoz tartozás elősegítése. Ez azt jelenti, hogy minden állampolgár éljen közösségi-társadalmi beágyazottságban, legyen lehetősége saját életfeltételeinek javítására és a változásokra irányuló közös cselekvésben való részvételre.

Ezért alapelveink sorában a közösség és a részvétel a két legfontosabb.

I.

I.1. A közösség alapvető emberi létfeltétel. „Az embernek mint fajnak nagy evolúciós újítása a közösség kifejlődése. Nem az egyének versenye a döntő az emberi evolúcióban, hanem a közösségeké. A közösség sokfejű, százkezű, tevékeny, mindenre figyelő biológiai és kulturális konstrukció… Millió éves fejlődése alatt megbízható, kiegyensúlyozott környezetet biztosított az emberi életnek… Az emberi természet számára a közösség az optimális működési tér… olyan helyi közösségeket kell kialakítani, amelyekben mindenki megtanulja, hogy az ember csak közösségekben életképes, és a központosítás előnyeinek megőrzése mellett a helyi kultúra a legfőbb jó és legfontosabb emberi érték.” (Csányi Vilmos, 2005)

Warren szerint a közösségnek az azonos földrajzi elhelyezkedésben, amely a fizikai és lelki biztonságot otthonként nyújtja, az alábbi öt funkciónak kell megfelelnie:

  1. A szocializáció, melyen keresztül a közösség bizonyos értékeket olt tagjaiba;
  2. A gazdasági boldogulás funkciója ‑ a közösség megélhetési lehetőséget biztosít tagjainak;
  3. Társadalmi részvétel, teljesítve a társasági igény iránti általános igényt;
  4. Társadalmi kontroll, megkövetelve a közösség értékeinek betartását;
  5. Kölcsönös támogatás, mely folyamat segítségével a közösség tagjai megvalósítják azokat a feladatokat, amelyek túl nagyok, vagy túl sürgősek ahhoz, hogy egy egyedülálló személy kezelni tudja.

Az amerikai szociológus szerint egy tanyabokortól a nagy városokig ez az öt funkció fordul elő számtalan formában, hol formálisan, hol informálisan. De bármilyenek legyenek is a helyi sajátosságok, ezek a funkciók jelen vannak minden emberi csoportban is, melyet a szociológusok közösségnek hívnak.

"Bár mindegyikük fontos a lokalitás szempontjából, ezek nem feltétlenül olyan funkciók, amelyek felett a közösség kizárólagos felelősséggel vagy hatalommal bír. Épp ellenkezőleg: ahhoz, hogy a közösség e funkciókat közösségi szinten ellássa, a társadalmi szerveződésben szoros kötéseknek kell jelen lenniük a helyi alapú egységek, pl. vállalkozások között, az iskolai vezető testületek, önkéntes szervezetek és szociális rendszerek között, amelyek jócskán túlmutatnak az adott közösség határain... Azt sem mondjuk ..., hogy ezeket a funkciókat nem láthatják el másfajta társadalmi rendszerek, pl. informális csoportok, formális szervezetek, vagy egész társadalmak. A közösségnek azonban az egyik fő jellemzője éppen az, hogy e funkciókat a lokalitás szintjén szervezi meg." (Warren, 1963)

A modern közösségiség lényegét a civil társadalom fogalma is kifejezi, mert szintetizálja a modern ember látszólag egymásnak ellentmondó két alapvető szükségletét: a valahová tartozás és a szabadság igényének egymás mellettiségét.  "Az embereknek kötődésre és választási lehetőségekre van szükségük ahhoz, hogy életlehetőségeiket a maguk teljességében élvezhessék... Ezek a kötődések az autonóm társulások variációit igénylik, amit civil társadalomnak nevezünk." (Ralf Dahrendorf, 1997)

A helyi közeg, amire cselekvésünk vagy cselekvésünk hiánya hatással van, nem húzható meg a lokális határon, hiszen a helyi problémák sokasága keletkezik a lokális világon kívül. A helyi közösségek ma éppen azzal a kihívással kerülnek szembe, hogy ismerjék és értsék az ’egészet’ meghatározó globális és regionális tendenciákat, azokat képesek legyenek magukra vonatkoztatni és jobbító közösségi cselekvésekké szervezni.

Ehhez az eligazodáshoz és a nyomában következő válaszreakciókhoz nélkülözhetetlenek a közösség normatívan érvényesülő hatásai is. "A szabad választás … értékszemlélet hiányában értelmét veszíti… A választhatóság elvét a társadalmi normák, szabályok, keretek megléte tölti meg értelemmel. Éppen ez a normák iránti társadalmi szükséglet teszi hangsúlyossá a közösségek szerepét és szükségességét a modern társadalomban." (Harkai, 2006)

I.2. A valahová tartozás a részvételt magát is jelenti: részt veszek annak a helyi közösségnek az életében, ahová tartozom. A részvétel az élet teljességére kiterjedő megnyilvánulás és létforma.

Általános értelemben a részvétel a következő szinteken jelentkezik:

  • Az egyén szintjén arról szól, hogy az egyén maga is részt vesz saját életének irányításában, azaz felelősséget vállal önmagáért, s a sodródás helyett az önirányításra vállalkozik.
  • A közösség szintjén a részvétel már az egymás és a közösség ismeretét, a közösségen belüli kapcsolatokat és viszonyrendszereket is jelenti. A részvétel magas aránya jó indikátora az egészséges, jól működő közösségeknek.
  • A társadalom szintjén a részvétel a társadalom interakciós és intézményes folyamataiban valósul meg.
  • Politikai megközelítésben a részvétel a döntési folyamatok különböző állomásain való részvételt jelenti.

A közösségiség és a részvétel valamennyi formája fokozása érdekében a részvételi demokrácia megerősödését és széles körű alkalmazását támogatjuk. A részvételi demokrácia a görög demokrácia eredeti formája, s azért mondjuk még ma is az egyetlen valóban működő demokráciának, mert nem voltak benne hierarchikus kapcsolatrendszerek - a közösséget érintő döntéseket maguk az érintettek hozták meg.

Az egyre bonyolultabbá váló modern társadalmakban ez a fajta hatalomgyakorlás számos korlátba ütközik, ám mi a véleménynyilvánításnak, a döntésben való részvételnek és a kontrollnak még messze az optimumán innen vagyunk.

A SZÖVETSÉG törekszik a részvételi demokrácia erősítésére, mert ez teremti meg a hatalomgyakorlás belátásra, konszenzuskeresésre, önkontrollra és önkorlátozásra jellemző formáinak kialakulását, s a helyi szintek aktív részvételét a közösségi és politikai döntéshozatalban.

I.3. A bevonás mint segítő-fejlesztő közösségi munka - s ekként a SZÖVETSÉG tagszervezeteinek fő tevékenysége -, a fentiek egészében érvényesülhet, de a részvétel megvalósulhat önmagától, segítő szakemberi beavatkozás nélkül is. Hogy mikor és milyen mértékben van rásegítésre szükség, azt a közösség érettsége -tanultsága, szervezettsége és állampolgári kultúrája, fegyelme - határozza meg.

A bevonás szükségességéről a leggyakrabban akkor beszélünk, amikor az adott közösség és tagjai alacsony részvételi aktivitást mutatnak, amikor az egymás iránti bizalom és szolidaritás gyenge; a kölcsönös segítés, a cselekvő viszonyok, az önkéntesség és a civil intézmények, hálózatok száma csekély; a lakosok nem ismerik jogaikat, kötelességeiket, lehetőségeiket és a meglévő (állami) intézmények elvben értük, gyakorlatilag azonban nélkülük működnek; s a döntési/ellenőrzési folyamatokban résztvevők száma alacsony.

A bevonás/részvétel csak látszólag pusztán morális cél, szorgalmazását és terjedését egyre inkább gazdasági megfontolások is mozgatják. A jóléti rendszer válsága, a kormányzatról (government) a kormányzásra (governance) való áttérés szükségességének felismerése, az állampolgárok és szervezeteik bevonása a legszélesebb értelmű szociális szolgáltatásokba mind azt célozzák, hogy az állampolgárok és közösségeik ellátottság iránti igénye csökkenjen – saját maguk oldják meg az életüket, minél kevesebb támogatással! -, vagyis valósuljon meg az önsegítés (self-help) és a passzivitás helyett aktivitás jöjjön létre. Mindez persze kedvez a közösségfejlesztés, közösségi munka intézményesülésének, ám a szakembereknek mindig felül kell bírálniuk a megbízók törekvéseit és csak olyan folyamatokat szabad elősegíteniük, amelyek megfelelnek a közösségfejlesztés más alapelveinek is. Olyan folyamatokat szerencsés csak támogatnunk, amelyek nem szabnak gátat a civil/közösségi cselekvés lényegének, a szabadságnak és függetlenségnek, a kritikai attitűd érvényesülésének, hanem ellenkezőleg, éppen hogy erősítik azokat.

"A közösségfejlesztés oly módon erősíti meg a civil társadalmat, hogy a közösségi cselekvést és a közösségi perspektívákat helyezi előtérbe a társadalmi-, gazdasági- és környezetvédelmi irányelvek kialakítása során. A közösségfejlesztés a helyi közösségek képessé tételére törekszik, beleértve a földrajzilag meghatározott, a közös érdekek vagy azonos identitás, illetve a konkrét témák és kezdeményezések alapján szerveződő közösségeket is. A közösségfejlesztés a közösségi csoportokon, szervezeteken és hálózatokon keresztül fejleszti az emberek képességét arra, hogy aktív tagjai legyenek a társadalomnak, valamint felkészíti az intézményeket és az állami, magán és nem kormányzati szervezeteket arra, hogy párbeszédet alakítsanak ki a lakossággal az őket érintő változások közös meghatározásában és végrehajtásában. A közösségfejlesztés kulcsfontosságú támogatója az aktív és demokratikus társadalmi részvételnek, támogatja a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott helyzetben lévő közösségek autonóm véleménynyilvánítását. Olyan értékrend és alapelvek mentén határozza meg önmagát, mint az emberi jogok, a társadalmi bevonás, az egyenlőség és a sokszínűség elfogadása, amelyeket meghatározott eszköz- és ismeretrendszeren keresztül érvényesít."
(Budapesti Nyilatkozat, 2004)

"Az életképes helyi közösség az, amelyikben a lakosok együttműködnek annak érdekében, hogy a legkülönbözőbb szempontú hatással legyenek a helyi társadalom szabályaira; amelyikben a lakosok a közösségi életre vonatkozó célokat tűznek ki maguk elé és amelyikben az emberek képesek is e célok megvalósítására."
(Schönberg, 1979)

II. Céljaink elérése az érintettek képessé válása-képessé tétele és a kötelezés (jogi oldal) révén valósulhat meg.

II.1. A közösség általi fejlesztési folyamat - a közös cselekvés révén - képessé teszi a benne résztvevőket a részvétel gyakorlására. Készségeket, jártasságokat fejleszt, elősegíti a tudatosulást és az elköteleződést a közösség és a demokrácia mellett, segíti a civil részvétel társadalmi tényezővé válását, megvalósíthatóvá teszi az érdekképviseletet és motivációt épít a teljes élethosszban az informális és formális tanulásra. Ez a folyamat lényegében egy demokratikus és közösségi szocializáció, amely a hallgatás, a belenyugvás, a közömbösség, a magánéletbe való visszahúzódás kultúráját váltja fel a részvétel, a demokrácia, a közösségben való gondolkodás, környezet/természet/ember iránti felelősség, a párbeszéd és együttműködés kultúrájával. Nehéz út ez, hisz nem pusztán cselekvési know-how-król, hanem attitűd-váltásról van szó. Új intézményeket létrehozni viszonylag könnyű, ám azokat demokratikus módon működtetni – ehhez a közgondolkodás változására van szükség, amelyhez nem csak időre, hanem erőteljes társadalmi befektetésre is szükség van.

 

A szükséges társadalmi befektetés főbb elemei:

- Az egyéni, közösségi, társadalmi és politikai részvétel, az önkéntesség fokozása, a civil társadalom erősítése.

- A döntéshozatal közösségivé tétele: a döntéshozók és a szakértők mellett az állampolgárok és civil szervezeteik is mindvégig vegyenek benne részt. A részvétel/bevonás váljon a döntési folyamat integráns részévé, az érintettek részvétele nélkül ne szülessen döntés!

- A szektorokon belüli és szektorok közötti párbeszéd kultúrájának fejlesztése, együttműködéssé szervezése.

- A demokratikus nyilvánosság kultúrájának fejlesztése, az információhoz jutás, az eligazodás esélyének biztosítása; az átláthatóság és beleszólás intézményeinek fejlesztése; a többirányú, közösségi és társadalmi kommunikáció széleskörűvé tétele.

- A mindezeket elősegítő informális és formális képzési folyamatok támogatása az állampolgárok, bejegyzett civil szervezetek, politikusok, közigazgatásban dolgozók részvételével - az ún. általános célú felnőttképzés megerősítése.

- Közösségi munkás hálózat kialakítása, a segítők hálózati együttműködésének támogatása, a már létező segítő szakmák megerősítése közösségi munkával.

- Helyi alapú és hosszú távú (5-10 éves) támogatási politikák kialakítása, valamint további adományozók, segítő szakemberek és önkéntesek bevonása a demokratizálódó közösségi folyamatokba.

A helyi emberi erőforrás fejlesztése (képessé tétel)  + helyi alapú, hosszú távú támogatási politikák kialakítás + új anyagi erőforrások bevonása + segítő szakmai kapacitás bővítése a közösségek általi fejlesztést eredményezi.

SZÖVETSÉGünk e széleskörű társadalmi befektetés megszületéséért dolgozik.

 

II.2. A kötelezés

A képessé válás – képessé tétel mellett „kötelezés” révén is szükségesnek látjuk a részvétel és a közösségek megerősítését. Eszerint kötelezni kell a szakterületek döntéshozóit a részvételre, el kell érni, hogy minden szinten kötelező legyen a bevonás, az egyeztetéses döntéshozatal és ehhez a részvétel alapfeltételeit is biztosítani kell. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a kötelezés a közösségi részvételnek csak egyetlen, ám nélkülözhetetlen biztosítéka a fenti széleskörű, komplex „társadalmi befektetés” mellett.

Szükséges, hogy széleskörű társadalmi egyeztetéssel és konszenzusos döntéshozatallal szülessen egy rövid törvény/jogszabály a részvételre, amit minden ágazatban/szinten  érvényesíteni kell. A törvény

  • teremtse meg a részvétel feltételeit és lehetőségeit,
  • Legyen szankciója a bevonást elhalasztókra  (képviselőkre, igazgatásra), és adjon iránymutatást a további, részletesebb szabályozásra.

A részvételi törvényen túl szükség van arra is, hogy a különböző intézményi szinteken (pl. minisztériumok, fejlesztési tanácsok, többcélú társulások) vagy más csoportosítás szerint további szabályozás is történjen.

A törvényi kötelezésen túl/belül? ki kell terjesztenie az Ombudsman jogkörét és be kell vezetni a közösség általi fejlesztés irányelveinek kialakításáért felelős, az összes tárcára kiterjedő hatáskörű önálló miniszteri posztot (ld. Budapesti Nyilatkozat!).

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Budapesti Nyilatkozat, Preambulum. Az európai civil társadalom fejlesztése a közösségfejlesztés eszközeivel – CEBSD, IACD és KÖFE Konferencia. Záródokumentum. Budapest, 2004. március 25–28. Közösségfejlesztők Egyesülete.

Csányi Vilmos: Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan. Népszabadság, 2005. szeptember

Dahrendorf, Ralf: After 1989. Morals, Revolution and Civil Society, Macmillen Press, 1997. p. 48.

Harkai, Nóra: Közösség és közösségi munka. Budapest, 2006. Közösségfejlesztők Egyesülete, Parola-füzetek

Schoenberg, S.P.: Criteria for evaluation of neighbourhood vitality in working-class and poor areas in core cities. Social Problems, vol. 27, no. 1. 1979

 

Hírek

Kapcsolat

4025 Debrecen
Török Bálint utca 4.
52/320-180
szovetseg@polgarz.hu
www.polgarz.hu
arculat és webfejlesztés: Látványos Grafikai Művek